HTML

Paradajz Blog

Egy Paradajz amerikai kalandjai:) 5 hónap USA-ban, munka, buli, utazás.

Friss topikok

Linkblog

2011.08.30. 02:39 Balkanoid

Június közepe: Munkakeresés és költözés

Kissé szétcsúszva, már a szezon felén túl írom ezeket a sorokat: A második héten is lázasan folytattam a munkakeresést. Kitöltöttem egy csomó application form-ot ahol leginkább az előző munkahelyek elérhetőségeire koncentráltak. Tegyük fel, hogy 5évet lehúztam a mucsaröcsögei sarki kocsmában pultosként, most komolyan?! felhívják és leellenőrzik? :D így hát tapasztalat hiányában, azonban egyre kreatívabb kamu “previous jobs ”-okkal  teli application formokkal bombáztam a vinjárd szegénynek aligha mondható vendéglátósait. Röviden: eredmény nulla! persze mindenhol megvolt a majd értesítünk, meg minden, szó se róla, itt kedvesen rázzák le az embert, de nincs is ezzel semmi probléma.

Eközben esténként megpróbáltam valamilyen social life-ba bekapcsolódni, bár nagyon egyik szoba társasága sem tetszett, így inkább a hostel előtt lazulva haverkodtam össze egy pár cigiző arccal. Ott voltak pl. a Futaki ikrek, akik a megkeresett pénzből étteremet akarnak nyitni Újvidéken (ha ha ha, éljen az optimizmus). A hostel előtt lazulók táborába tartoztak még a DD tesók Újvidékről és Zlatko BG-ből. DD-k nagy arcok, teljesen 80-as évek ex-yu rock stílusában nyomják. Mint később kiderült egy városi szinten egész híres bandában játszanak. Megtalálhatók hétvégenként a Lonbonban a Láze Telecskog utcában Újvidéken.

Zlájó egy 28éves, magát kiöregedett karrierjét elcseszett focistának tartja magát. Nem értek a focihoz, de ha ő mondja, akkor biztosan így van. Végül is jó fej, csak néha előszeretettel hangoztatja, hogy ő a legidősebb, sokat tapasztalt az életben és már másodszor van Amerikában stb stb. Néha tényleg jó meglátásai vannak, azonban többnyire idegesítőek az okoskodásai. Visszaolvasva magam kicsit olyan lehetek, mint általános iskolában a házi olvasmányok szereplők jellemzése című fejezet, de sebaj:D 

Annyira összespanoltunk az említett arcokkal, hogy össze is költöztünk velük. Na persze voltak más tényezők is…  Szóval Apu alias Miki a szemétdomb (hostel) fő kapirgálómestere felajánlotta, hogy mi lenne ha Mirko és én meg a DD tesók + Zlájó beköltöznénk egy 5ágyas szobába. Nekünk azért lenne jó mert közel lennénk az AP-hez így lenne net a szobánkba, külön fürdőszoba + hűtő. Neki meg ugye azért lenne jó mert kap két üres szobát, ahova bepréselhet újabb csóró dél-kelet közép (mindegy csak nem nyugat) európaiakat. Gyorsan le is csaptunk az ajánlatra, mert időközben másoknak is megtetszett a csere ötlete.

Költözködés: Aki már lakott koleszban, tudja, hogy hogyan működnek ilyenkor a dolgok. A lényeg a gyorsaság. Sikerült elsőként megkapni az új szoba kulcsát (megjegyzem véletlenül) Elsőként cuccoltam be (+elcsórtam egy fél szekrényt a régi szobából), ami annyit jelent, hogy szabadon kiválasztattam a nekem legjobban tetsző ágyatJ Nem nagydolog, de ha belegondolok, hogy ettől a választástól függ, hogy hol fogok aludni több mint három hónapon keresztül akkor igen is fontos. Szóval egy ablak melletti emeletes ágy alsó szintjét választottam. A szoba téglalap alakú, de a fürdő kivág egy szeletet belőle, így az alvórész egy L alakú tér. Ennek a kisebb sarkát sajátítottam ki gonosz módon magamnak:D Egy kis luk, de jól elkülönül a szoba többi részéről. A privát tér így számomra a legelérhetőbb. A többiek vagy hülyék, és nem fedezték fel ezt a helyet, vagy még nem laktak koleszban, de egy koleszos számára egyértelmű, hogy ez a legjobb ágy! Mint később kiderült, egyikük sem tartózkodott 2hétnél többet  a családi fészken kívül, kivéve ugye az útközben hittérítővé is avanzsált Zlájót aki tavaly Marlylandben cipelt zongorákat 15dolcsis órabérért (Moving-olt szép magyarul) Legjobb hely: pipa, Net:pipa, Külön fürdő:pipa, Külön hűtő: pipa. Azt leszámítva, hogy feladtam a 2személyes szobát és önként átjöttem egy ötszemélyesbe, összességében jó üzletnek tűnt – és még mindig az.

Szólj hozzá!

Címkék: szállás munkakeresés


2011.06.12. 02:00 Balkanoid

Szállás, szósülszekjuriti és egyéb ügyintézés

 

Szállás: Első benyomás katasztrofális. Na, jó lehet, hogy ez is a morcosságnak és a kialvatlanságnak tudható be. Pár nap elteltével kezdtem megszokni.  Mirkoval kerültem egy szobába, ketten egy háromágyasba, így az átlagnál kicsit több helyünk volt. Fürdőszoba a folyosón, internet csak az ablakban  :/ Heti 100dollár, ami itt a legolcsóbb – balkánhoz képest drága, Nyugat-Európához képest olcsó. Egy hét után azonban elköltöztem, na de erről majd később.

Első nap kipihenten frissen, ahogy azt mindenki szokta felfedezi a várost. Na én nem ezt tettem. Aludtam… Sokat… Jót…

Másnap Mirkoval, meg útközben a szupermarketben megismert orosz csajjal elmentünk social security numbert (ssn) szerezni. 8dolcsi a komp a partra (merthogy nekem egy hülye szigetre kellett jönnöm:D ) A kompon összespanoltunk egy román csajjal és egy sráccal, akik eleinte párnak tűntek, de mint kiderült csak a srác szerette volna, de valahogy nagy fába vágta a fejszéjét.

Busszal elindultunk az első városba Falmouth-ba de mint kiderült kb. 2órát kell gyalogolni az állomástól az SSN irodáig, így inkább buszoztunk még 2órát Hyannis-ba mert ott csak 10percre volt az iroda a megállótól. Már kezdjük átvenni az amcsi lustaságot, hogy mindenhova autóval, csak mi ilyen Kelet-Európaiasan csórón, mindenhova busszal. Útközben legalább összehaverkodtunk a román ‘’párral” és a furcsa orosz csajjal. Mint kiderült az orosz csajszi már másodszor van a Vineyardon és dicsekvésképpen bevágta, hogy egész 8dolláros órabére van, aminek nagyon örül – okoskodásképp megjegyezném, könyörgöm guglizzon már rá a Massachusetts-i minimálbérre és rájön, hogy pontosan annyiért dolgozik. Ebből egész szépen kijön, plázázni jár Falmouthba és éli szőke rózsaszín világát - lehet, hogy titokban barbizik is.

A román ‘’pár’’ (azért hívom így őket, mert ismét megvillantottam a csodás névmemóriámat és még szép, hogy elfelejtettem) Kolozsvárról pottyant ide, és nagyon meglepődtek, amikor megtudták, hogy hallottam már a városukról.  Hát még ha megtudták volna, hogy voltam is, na meg van ott ugye az a bizonyos szobor huzavona amibe most így nem akartam belemenni elsőre. A csaj különben egész jó, a srác pedig megpróbálja becserkészni, de nagyon futja a köröket szegény – ez így nem románként is lejön az embernek 2perc után.

SSN office. Halamas sor. Bábeli zűrzavar. Kazah, moldáv, bolgár, türkmén stb. egyetemisták árasztották el az irodát. Egy egyszerű nyomtatvány kitöltéshez mindenki összehívta a saját nemzeti kerekasztalát és már az első kérdésnél leakadt a fele, amikor nem tudtak mit írni a Given Name melle. Na ez hosszú lesz már látom… Én gyorsan kitöltöttem, majd vártam… Leolvastam unalmamban már a légkondi vonalkódját is mire sorra kerültem. Az ügyintézők a kötelező kedvességgel és rutinnal bepötyögtek a szuper adatbázisukba, és elméletileg négy héten belül ki is postázzák az ssn numbert.

Kedves román útitársainknak köszönhetően lekéstük a buszt. Mirkoval kajásak voltunk, leléptünk egy közeli kajáldába. Első igazi amcsi kisvárosi feeling… mint a filmekben… nagy autók, nagy emberek (értsd. kövérek:D) Valami mexikóit kajáltam (ezt neked amcsi konyhaművészet felfedezése:P), akciós volt. Olcsó és jó.  Vissza az állomásra,

Busszal (2dolcsiért kb. fele akkora táv mint a 30dolcsis Bostoni buszjegy, micsoda arányok) haza. Félúton felszálltak kb 20an a csoportból. Plázázni voltak… Innentől kezdve az alfahímségért harcolók a telefonuk hangerejével bemutatva dominanciájukat bömböltették Ceca-t és Seka Aleksic-ot a buszon ülő amerikaiak és az én legnagyobb örömömre. Hajón ugyanez… -.- Alvás…

Június 11-12. A lustálkodás netovábbja. Youtube Showder Klub, FB… Mindenki várja a hétfőt, hogy kezdjünk dolgozni, miközben ezerrel mennek a különböző okoskodások, hogy ennyi lesz az órabár, annyi, meg lesz borravaló meg nem… -.-

Okoskodás – Egy étteremben (Atlantic - mint kiderült a legsznobabb a szigeten) fogunk dolgozni, mint ahogy azt otthon már lezsíroztuk. Én Busser pozíciót kaptam, ami ha először jössz Vineyardra a lehető legjobb. Kb. poharak és evőeszközök polírozásából, kenyérszelésből és szalvétahajtogatásból áll . Fizu minimálbér ugyan, azaz 8dolcsi. De van borravaló, ami errefelé jóféle, akár napi 100dolcsi is lehet.

Belemerülve a Sóderklubba néztem ki a fejemből és számolgattam a még meg nem keresett pénzt. Vártam a hétfőt ahogy a többiek is…

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szállás ssn atlantic falmouth hyannis


2011.06.09. 20:00 Balkanoid

Indulás-érkezés Újvidék-Ferihegy-Frankfurt-Boston-Marthas's Vineyard

Elbúcsúztam Ötvi barátomtól és a barna niksitykótol (montenegrói barna sör, finom, ennyi) és elindultam a vasútállomásra. Elsőként értem oda. Pár perccel később megjelent egy nagyon déli (értsd Belgrádtól délebbre) arc. Szia, szia bemutatkozás, te is Amerikába? nem bazz, viccből hoztam ki késő éjszaka 18+8kilónyi cuccot gondosan lemérve és elpakolva, azért, hogy veled spanolhassak (gondoltam magamban) Nem voltam társalgós kedvemben, meg beálmosított a sör. Mondjuk az is volt vele a célom, hogy aludjak legalább Pestig...

Lassan gyülekezni kezdtek az emberek (értsd. hatalmas rokonságok, csülkökkel és sonkákkal felpakolt szerb gyerekek akik készen álltak meghódítani Amerikát:) Egy csajnál még egy hatalmas transzparens is volt, hogy várja vissza a barátnőjét, puszi puszi szürbija. Gondoltam magamban: csodás...

Eddig nagyon vártam az indulást, de az utolsó percekben elkapott a sz*rok a világra érzés amely végigkísért az újonnan átnevezett Liszt Feri Airport-ig:) Füles be, újabb sör kinyit, kinézve a fejemből elindultunk...

A határ előtt még megálltunk a szerb oldalon, egyeseknek ez valóságos rituális szertartássá alakult át, elhagyni a szerb földet sok-sok hónapra... uff, előtört az utastársaimból a hazaszeretet, és szinte kivétel nélkül mindenki úgy öltözött, hogy legalább egy ruhadarabja elárulja nemzetiségét. Én még mindig nézek ki a fejemből...

Határ! Na itt derült ki, hogy magyar vagyok. Ugye ha full magyarul jóestétet köszön a határőr, ugyanígy visszaköszönök. A határ több szempontból is érdekes. Előző utazásaim alatt szerzett tapasztalatok szerint, itt megy a megnézhetem az útlevélképed, jéé voltál görögben a nyáron én is...bla bla szöveg, mondhatni az első pont az ismerkedésre. Namármost én csak akkor vetem be ezt, ha valaki már előzőleg bemutatkozott és elfelejtettem a nevét, ami az esetek 90%ában megtörténik. Szóval sikeresen lecsekkoltam a mellettem ülő srácot akivel még Újvidéken pacsiztam le. Neve: Mirko, Szül hely: Csácsák, besorolás:DÉLI. Továbbá jó csajok hátul, Ivana meg még 1-2. (jók;) Ennyi, alvás tovább...

Az utolsó hely ahol tudok magyarul beszélni, juheeej. Megkérdeztem az egyenruhás csajszit, hogy hol van a csekk-in Elmondta. Ablak mellettit kértem, kaptam! Pirospont! A banda fele kómásan jött utánam, a másik fele bevetette angoltudását, (vagy mit) és okoskodott. Végül mindenki ugyanott kötött ki. Elsőnek csekkoltam be, erről ennyit. A repülőn aludtam.

Frankfurt.... 6órát kellett várni az átszállásra... Lassan elszáll a sör hatása, és a fáradtság is átment rajtam. Elindultam felfedezni a repteret, Mirkoval. Róla tudni kell, hogy még soha nem járt külföldön, kivéve a testvéri Cürnagoráát. Járkáltunk össze-vissza, nézelődés, duty-free stb. Nem voltam nagyon kommunikatív vele, mert bíztam a reptéri wifi-ben, de mint kiderült fizetős, így akarva akaratlanul beszélgetni kellett. Én szóba hoztam az alapszövegeket, de végül a csácsáki kladiónicák (fogadóirodák) világába merültünk bele -na gondoltam magamba, ha ez a gyerek elmegy vegas-ba a gatyáját is otthagyja. Pénzváltó keresés (a gyengébbeknek segítettem akik eurót akartak vinni usa-ba, klotyókeresés, át a másik terminálba, vámellenőrzés, lassan eltelt az a 6óra...

Na és akkor indul a Buli! gondoltam. Check In to Boston:D

Sima ügy volt, és felszálltunk! A tuti monitoron nézegettem a magasságunkat, sebességet, útvonalat stb, ezzel elvoltam kb 1órat, mint a hülyegyerek. Utána ebéd. A lufthansa-s csajszik kitettek magukért, jó volt a kaja. Zeljkoval (aki mellettem ült, Újvidéki, normális, többet majd később) utána elkezdtünk sörözni. Megittunk vagy 4-5sört, a végén már nem volt pofám többet kérni, meg szerencse, hogy Zeljkonak volt:D Bealudtam... Új Foundland felett ébredtem fel. Innen már az ablakra és a monitorra tapadva figyeltem, hogy mikor merre meddig hogy... hát így...

 

Helyi idő szerint 16.00kor érkeztem Bostonba a már említett szerb csoporttal. Két óra reptéri csövezés után elindultunk Martha's Vineyard-ra ahol melózni fogunk-elméletileg. Hogy miért elméletileg? Mert a tizenvalahány órás út alatt annyi pletyka keringett, hogy már annak örülök, hogy ha lesz hol aludnom.

Okoskodás 1: Van ez a Work and Travel program, aminek segítségével (segítségével? inkább lefizetésével:D) a csóró főleg dél-kelet európai egyetemisták kihúzhatnak az államokba mosogatni, szabadidőben pedig háttér információk nélkül szájtátva nézni, hogy milyen fa*aságos ez az USA.

30dolcsi két óra buszozásért, kicsit sokallottam, főleg, hogy később 2dollárért buszoztam szinte ugyanannyit. Megérkeztünk Woods Hole-ba, innen indul a komp a Szigetre ahol elméletileg 4hónapot töltünk majd csupa mókavál és kacagással. AHA persze, egy ágyat akarok és kusst. Első benyomás a Vineyardon: Bunkók a buszvezetők (2dolcsi a buszjegy, én 10-essel fizetek, azt mondja nincs visszajáró, ezért ad még 4 jegyet, úgyis elhasználom majd. Majd a nagy fa*szt, lehet, hogy én voltam morcos, de ez akkor bunkóság, ha nincs aprója akkor meg bénázás)

Na de ez van, megérkeztem és ez a lényeg:)

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: frankfurt ferihegy boston vineyard marthas


süti beállítások módosítása