Paradajz Blog

Elbúcsúztam Ötvi barátomtól és a barna niksitykótol (montenegrói barna sör, finom, ennyi) és elindultam a vasútállomásra. Elsőként értem oda. Pár perccel később megjelent egy nagyon déli (értsd Belgrádtól délebbre) arc. Szia, szia bemutatkozás, te is Amerikába? nem bazz, viccből hoztam ki késő éjszaka 18+8kilónyi cuccot gondosan lemérve és elpakolva, azért, hogy veled spanolhassak (gondoltam magamban) Nem voltam társalgós kedvemben, meg beálmosított a sör. Mondjuk az is volt vele a célom, hogy aludjak legalább Pestig...

Lassan gyülekezni kezdtek az emberek (értsd. hatalmas rokonságok, csülkökkel és sonkákkal felpakolt szerb gyerekek akik készen álltak meghódítani Amerikát:) Egy csajnál még egy hatalmas transzparens is volt, hogy várja vissza a barátnőjét, puszi puszi szürbija. Gondoltam magamban: csodás...

Eddig nagyon vártam az indulást, de az utolsó percekben elkapott a sz*rok a világra érzés amely végigkísért az újonnan átnevezett Liszt Feri Airport-ig:) Füles be, újabb sör kinyit, kinézve a fejemből elindultunk...

A határ előtt még megálltunk a szerb oldalon, egyeseknek ez valóságos rituális szertartássá alakult át, elhagyni a szerb földet sok-sok hónapra... uff, előtört az utastársaimból a hazaszeretet, és szinte kivétel nélkül mindenki úgy öltözött, hogy legalább egy ruhadarabja elárulja nemzetiségét. Én még mindig nézek ki a fejemből...

Határ! Na itt derült ki, hogy magyar vagyok. Ugye ha full magyarul jóestétet köszön a határőr, ugyanígy visszaköszönök. A határ több szempontból is érdekes. Előző utazásaim alatt szerzett tapasztalatok szerint, itt megy a megnézhetem az útlevélképed, jéé voltál görögben a nyáron én is...bla bla szöveg, mondhatni az első pont az ismerkedésre. Namármost én csak akkor vetem be ezt, ha valaki már előzőleg bemutatkozott és elfelejtettem a nevét, ami az esetek 90%ában megtörténik. Szóval sikeresen lecsekkoltam a mellettem ülő srácot akivel még Újvidéken pacsiztam le. Neve: Mirko, Szül hely: Csácsák, besorolás:DÉLI. Továbbá jó csajok hátul, Ivana meg még 1-2. (jók;) Ennyi, alvás tovább...

Az utolsó hely ahol tudok magyarul beszélni, juheeej. Megkérdeztem az egyenruhás csajszit, hogy hol van a csekk-in Elmondta. Ablak mellettit kértem, kaptam! Pirospont! A banda fele kómásan jött utánam, a másik fele bevetette angoltudását, (vagy mit) és okoskodott. Végül mindenki ugyanott kötött ki. Elsőnek csekkoltam be, erről ennyit. A repülőn aludtam.

Frankfurt.... 6órát kellett várni az átszállásra... Lassan elszáll a sör hatása, és a fáradtság is átment rajtam. Elindultam felfedezni a repteret, Mirkoval. Róla tudni kell, hogy még soha nem járt külföldön, kivéve a testvéri Cürnagoráát. Járkáltunk össze-vissza, nézelődés, duty-free stb. Nem voltam nagyon kommunikatív vele, mert bíztam a reptéri wifi-ben, de mint kiderült fizetős, így akarva akaratlanul beszélgetni kellett. Én szóba hoztam az alapszövegeket, de végül a csácsáki kladiónicák (fogadóirodák) világába merültünk bele -na gondoltam magamba, ha ez a gyerek elmegy vegas-ba a gatyáját is otthagyja. Pénzváltó keresés (a gyengébbeknek segítettem akik eurót akartak vinni usa-ba, klotyókeresés, át a másik terminálba, vámellenőrzés, lassan eltelt az a 6óra...

Na és akkor indul a Buli! gondoltam. Check In to Boston:D

Sima ügy volt, és felszálltunk! A tuti monitoron nézegettem a magasságunkat, sebességet, útvonalat stb, ezzel elvoltam kb 1órat, mint a hülyegyerek. Utána ebéd. A lufthansa-s csajszik kitettek magukért, jó volt a kaja. Zeljkoval (aki mellettem ült, Újvidéki, normális, többet majd később) utána elkezdtünk sörözni. Megittunk vagy 4-5sört, a végén már nem volt pofám többet kérni, meg szerencse, hogy Zeljkonak volt:D Bealudtam... Új Foundland felett ébredtem fel. Innen már az ablakra és a monitorra tapadva figyeltem, hogy mikor merre meddig hogy... hát így...

Helyi idő szerint 16.00kor érkeztem Bostonba a már említett szerb csoporttal. Két óra reptéri csövezés után elindultunk Martha's Vineyard-ra ahol melózni fogunk-elméletileg. Hogy miért elméletileg? Mert a tizenvalahány órás út alatt annyi pletyka keringett, hogy már annak örülök, hogy ha lesz hol aludnom.

Okoskodás 1: Van ez a Work and Travel program, aminek segítségével (segítségével? inkább lefizetésével:D) a csóró főleg dél-kelet európai egyetemisták kihúzhatnak az államokba mosogatni, szabadidőben pedig háttér információk nélkül szájtátva nézni, hogy milyen fa*aságos ez az USA.

30dolcsi két óra buszozásért, kicsit sokallottam, főleg, hogy később 2dollárért buszoztam szinte ugyanannyit. Megérkeztünk Woods Hole-ba, innen indul a komp a Szigetre ahol elméletileg 4hónapot töltünk majd csupa mókavál és kacagással. AHA persze, egy ágyat akarok és kusst. Első benyomás a Vineyardon: Bunkók a buszvezetők (2dolcsi a buszjegy, én 10-essel fizetek, azt mondja nincs visszajáró, ezért ad még 4 jegyet, úgyis elhasználom majd. Majd a nagy fa*szt, lehet, hogy én voltam morcos, de ez akkor bunkóság, ha nincs aprója akkor meg bénázás)

Na de ez van, megérkeztem és ez a lényeg:)