Szállás: Első benyomás katasztrofális. Na, jó lehet, hogy ez is a morcosságnak és a kialvatlanságnak tudható be. Pár nap elteltével kezdtem megszokni. Mirkoval kerültem egy szobába, ketten egy háromágyasba, így az átlagnál kicsit több helyünk volt. Fürdőszoba a folyosón, internet csak az ablakban :/ Heti 100dollár, ami itt a legolcsóbb – balkánhoz képest drága, Nyugat-Európához képest olcsó. Egy hét után azonban elköltöztem, na de erről majd később.
Első nap kipihenten frissen, ahogy azt mindenki szokta felfedezi a várost. Na én nem ezt tettem. Aludtam… Sokat… Jót…
Másnap Mirkoval, meg útközben a szupermarketben megismert orosz csajjal elmentünk social security numbert (ssn) szerezni. 8dolcsi a komp a partra (merthogy nekem egy hülye szigetre kellett jönnöm:D ) A kompon összespanoltunk egy román csajjal és egy sráccal, akik eleinte párnak tűntek, de mint kiderült csak a srác szerette volna, de valahogy nagy fába vágta a fejszéjét.
Busszal elindultunk az első városba Falmouth-ba de mint kiderült kb. 2órát kell gyalogolni az állomástól az SSN irodáig, így inkább buszoztunk még 2órát Hyannis-ba mert ott csak 10percre volt az iroda a megállótól. Már kezdjük átvenni az amcsi lustaságot, hogy mindenhova autóval, csak mi ilyen Kelet-Európaiasan csórón, mindenhova busszal. Útközben legalább összehaverkodtunk a román ‘’párral” és a furcsa orosz csajjal. Mint kiderült az orosz csajszi már másodszor van a Vineyardon és dicsekvésképpen bevágta, hogy egész 8dolláros órabére van, aminek nagyon örül – okoskodásképp megjegyezném, könyörgöm guglizzon már rá a Massachusetts-i minimálbérre és rájön, hogy pontosan annyiért dolgozik. Ebből egész szépen kijön, plázázni jár Falmouthba és éli szőke rózsaszín világát - lehet, hogy titokban barbizik is.
A román ‘’pár’’ (azért hívom így őket, mert ismét megvillantottam a csodás névmemóriámat és még szép, hogy elfelejtettem) Kolozsvárról pottyant ide, és nagyon meglepődtek, amikor megtudták, hogy hallottam már a városukról. Hát még ha megtudták volna, hogy voltam is, na meg van ott ugye az a bizonyos szobor huzavona amibe most így nem akartam belemenni elsőre. A csaj különben egész jó, a srác pedig megpróbálja becserkészni, de nagyon futja a köröket szegény – ez így nem románként is lejön az embernek 2perc után.
SSN office. Halamas sor. Bábeli zűrzavar. Kazah, moldáv, bolgár, türkmén stb. egyetemisták árasztották el az irodát. Egy egyszerű nyomtatvány kitöltéshez mindenki összehívta a saját nemzeti kerekasztalát és már az első kérdésnél leakadt a fele, amikor nem tudtak mit írni a Given Name melle. Na ez hosszú lesz már látom… Én gyorsan kitöltöttem, majd vártam… Leolvastam unalmamban már a légkondi vonalkódját is mire sorra kerültem. Az ügyintézők a kötelező kedvességgel és rutinnal bepötyögtek a szuper adatbázisukba, és elméletileg négy héten belül ki is postázzák az ssn numbert.
Kedves román útitársainknak köszönhetően lekéstük a buszt. Mirkoval kajásak voltunk, leléptünk egy közeli kajáldába. Első igazi amcsi kisvárosi feeling… mint a filmekben… nagy autók, nagy emberek (értsd. kövérek:D) Valami mexikóit kajáltam (ezt neked amcsi konyhaművészet felfedezése:P), akciós volt. Olcsó és jó. Vissza az állomásra,
Busszal (2dolcsiért kb. fele akkora táv mint a 30dolcsis Bostoni buszjegy, micsoda arányok) haza. Félúton felszálltak kb 20an a csoportból. Plázázni voltak… Innentől kezdve az alfahímségért harcolók a telefonuk hangerejével bemutatva dominanciájukat bömböltették Ceca-t és Seka Aleksic-ot a buszon ülő amerikaiak és az én legnagyobb örömömre. Hajón ugyanez… -.- Alvás…
Június 11-12. A lustálkodás netovábbja. Youtube Showder Klub, FB… Mindenki várja a hétfőt, hogy kezdjünk dolgozni, miközben ezerrel mennek a különböző okoskodások, hogy ennyi lesz az órabár, annyi, meg lesz borravaló meg nem… -.-
Okoskodás – Egy étteremben (Atlantic - mint kiderült a legsznobabb a szigeten) fogunk dolgozni, mint ahogy azt otthon már lezsíroztuk. Én Busser pozíciót kaptam, ami ha először jössz Vineyardra a lehető legjobb. Kb. poharak és evőeszközök polírozásából, kenyérszelésből és szalvétahajtogatásból áll . Fizu minimálbér ugyan, azaz 8dolcsi. De van borravaló, ami errefelé jóféle, akár napi 100dolcsi is lehet.
Belemerülve a Sóderklubba néztem ki a fejemből és számolgattam a még meg nem keresett pénzt. Vártam a hétfőt ahogy a többiek is…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.